A citera hangolása és fogólapja
Kívülállóknak nem egyszerű megérteni a citera hangolását. A citerának ugyanis nincs kötött húrszáma (szabadon változhat) és a hagyományban nem alakult ki egységesen rögzült hang magassága sem, mint például a hegedűnek, gitárnak. Az asztali citerának hangolási elve van. A hangszeren kétféle rendeltetésű húrt találunk, amelyek együttesen adják az úgynevezett bourdon, bordun, egyes szóhasználatban bordó hangzást. 1. A dallamhúrok a fogólap fölött húzódnak. Rajtuk játsszuk a dallamot. Ezek bármilyen számban is szerepelnek (3+2, 3+3, 4+3), a hagyományban mindig azonos magasságúak. 2. A kísérőhúrok a tonalitás érzetet erősítik, és a ritmikai tagolást, egyszerű zenei kíséretet szolgáltatják. Egy állandó hangközt hangoztatnak, a megszólaló dallam záróhangját (tonika) és a záróhangtól számított ötödik hangot (domináns). Ezt az állandó hangközt bordunkíséretnek nevezzük, ilyet hallunk a dudán, a tekerőn vagy az indiai szitáron is. A bordunkíséret valójában a harmóniával alátámasztott dallam előtti zenetörténeti korszakból maradt ránk a mai napig. A falusi néphagyományban ki-ki énekhangja vagy szabad tetszése szerint hangolta hangszerét. Ma leggyakrabban a g üres húrra – a fogólap beosztásának megfelelően – hangolnak a citerások (de találunk á, fisz és é alaphangú citerákat is). A kiscitera dallamhúrjait az egyvonalas oktáv g 1 hangjára hangoljuk. Ez megfelel a szoprán hangfekvésnek. A nagycitera dallamhúrjait a kis oktáv g hangjára hangoljuk. Ez leginkább az alt hangfekvésnek felel meg (ezért helytelen ezeket a citerákat tenor citerának nevezni). A bordunkíséretben c és g húrokat találhatunk változó számban és magasságban. A hosszú kísérőhúrok az üres dallamhúr és annál mélyebb regiszterekben szólnak. A kisfej-húrok a dallamzáró hang és annál magasabb regiszterekben szólnak.
A citera fogólapja
A magyar citerának sajátságos érintősora (küszöbbeosztása) van. A nyugat-európai citeráknak zömmel egysoros diatonikus, az osztrák-bajor stájer citeráknak egysoros kromatikus a bundbeosztása. Az alföldi kétsoros kromatikus beosztás jellegzetes magyar megoldás, a zongora billentyűinek rendszerét követi. A külső sor a fehér, a belső sor a fekete billentyűknek felel meg. Ránézésre a beosztás g alapú. Az üres húr, az érintők elrendezési viszonyából következtethetően a g hangot jelöli. Ebből azonban arra lehet következtetni, hogy a hangsor, szó alapú, azaz mixolíd. A citerajáték viszont úgy szól jól, ha a dallamokat c-re zárják, a bordunkíséret ebben az esetben hangzik megfelelően, zeneelméletileg helyesen. Ilyen megközelítésből a hangsort olyan c alapú sornak tekinthetjük, amely lehetővé teszi a mélyen járó, záróhang alatti hangok megszólaltatását is. (Így az érintősor c alapú ion hangsor, amely magában hordozza a hypoion sor sajátosságait is.)
